Létezik-e olyan gazdaság, ahol nem a pénz, a profit, a haszonszerzés a végső cél? Megéri-e egy ilyen gazdaságban vállalkozóként részt venni? Egyáltalán: mi a célja a gazdaságnak, és hol a helye a gazdaságban az embernek? Elvetendő-e, ördögtől való-e a haszon, a pénz a keresztény ember számára?
E kérdésekre keresett és adott válaszokat nemrég Tihanyban, a Tetőtéri esték legutóbbi rendezvényén Baritz Sarolta Laura közgazdász, domonkos-rendi szerzetesnővér. A vendég a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a Budapesti Corvinus Egyetem és a római Pápai Szent Tamás Egyetem (Angelicum) együttműködésével 2010-ben megvalósult négy szemeszteres posztgraduális esti képzés, a KETEG (Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban) elindítója. Kereszténység és pénz című előadását munkatársával, a KETEG Oikonomia Kutató Intézet Alapítvány felügyelő bizottságának elnökével, Fóris Ferenc mérnökkel tartotta meg, aki maga is aktívan segíti az emberközpontú gazdasági szemlélet terjesztését.
A KETEG az egyház társadalmi tanításának szellemében a világon ma vezető helyzetű haszonelvű, haszonközpontú gazdaság helyett az emberközpontú, erényetikai alapokon szerveződő és működő gazdaság lehetőségeit, létjogosultságát, megteremthetőségét hirdeti, s ezzel a gazdaságban a paradigmaváltás szükségszerűségére mutat rá, vezette fel a témát a nővér.
Alapigazság, hogy a gazdasági élet elveit, működési rendjét az emberi értékrend határozza meg, nem a piaci, nem a tőzsdei törvények, amelyekben az ember csak eszköz, csak munkaerő, csak erőforrás, csak fogyasztó. Az ember alanya a gazdaságnak (ahogy azt II. János Pál pápa is megfogalmazta a Laborem exercens enciklikájában 1981-ben). Ha a piacon tönkre akarom tenni a társamat, akkor egy ’nyer-veszít’ séma elvén működik majd a gazdaság, s abban valaki mindig vesztes marad. Ha viszont a piacon olyan emberek vannak, akik képesek figyelembe venni a másik érdekét is, képesek a közjót is szolgálni tevékenységükkel, akkor a ’nyer-nyer’ helyzet áll elő a gazdaságban. S ez utóbbi esetben nyilvánvalóan az össznyereség is nagyobb lesz a vállalkozásokban, mint a ’nyer-veszít’ helyzetben. Vagyis a piac egész szerkezete megváltozik, mutatott rá a nővér.
A haszonközpontú gazdaság célja a profit maximalizálása, s ebben az utilitarista rendben az erkölcs eszköz-szerepkörűvé lesz a gazdasági célok megvalósításában: ha a profit megszerzése hazugsággal, csalással… jár, akkor a hazugságot, a csalást… eszköznek kell tekinteni a profit érdekében. Az erényetikai paradigmában viszont az erkölcs meghatározza a gazdaságot. A mértékletesség, az igazságosság felülírja a profitszerzés mértékét.
Az emberiség történetében kezdetektől, egészen a 18. századig az erényetikai gazdasági rend uralkodott, akkor azonban az angolszász haszonelvű paradigma kerekedett felül. Baritz L. Sarolta szemléltetéseképpen végigkísérte Arisztotelésztől Aquinói Szent Tamáson át (akinek eszményén nyugszik a katolikus egyház társadalmi tanítása), Adam Smith-ig, XIII. Leo (Rerum novarum enciklikájáig) és Szent II. János Pál pápáig (Laborem exercens enciklikájáig), illetve egészen napjainkig a kétféle gazdasági szemlélet jelenlétét és döntő különbségeit. A haszonközpontú elv szerint a profit, a pénz, a vagyonfelhalmozás a boldogság alapja, s mértéke meghatározza a boldogság mértékét is. Ebben a szemléletben a boldogság a hedonista jólétet, a kellemesség elérését tűzi ki célként minden szinten. Az erényetikai keresztény felfogás szerint a boldogság lényege: kiteljesedés az Istennel és az emberekkel való kapcsolatban. A kapcsolat (ha nem haszonelvű, nem érdekből fakadó, hanem emberbaráti) a boldogság alapja, ami a másik emberrel való összefogásra sarkall egy jó cél (a végső jó) elérése érdekében. S miközben ezen munkálkodnak az emberek, az erények segítségével egyre tökéletesebbé lesznek, egyre közelebb kerülnek a végső jóhoz, Istenhez.
A KETEG hallgatói ha elvégzik a képzést, sokan ott maradnak a főiskolán, s továbbra is segítik a tanultak népszerűsítését, konferenciákat, előadásokat szerveznek és könyveket adnak ki, számoltak be eredményeikről az előadók. A KETEG-képzésnek ugyanis kettős célja van: egyrészt jelenti megvilágosító erejű ismeretek átadását, másrészt misszió is, vagyis az ismeretek, a lehetőségek tovább terjesztésére sarkall. Fóris Ferenc beszámolt arról, hogy gimnáziumokban is, valamint a debreceni egyetemen is próbálkoznak a KETEG-szemlélet fakultációs rendszerű terjesztésével, kidolgoztak már egy középiskolai szintű ismeretanyagot, s két helyen már be is indultak szakköri jelleggel foglalkozások – Budapesten a Knézich utcai Patrona Hungariae Gimnáziumban, illetve Budakeszin a Prohászka Gimnáziumban.
Fóris Ferenc hangsúlyozta: A személyes példaadásnak, a helytálló keresztény jelenlétnek is rendkívül fontos szerepe van a mai szélsőségesen haszonközpontú gazdasági trendben. Ha csak apró csavarjai vagyunk is egy cégnél/intézménynél a gazdálkodásnak, de komolyan vesszük a keresztény erkölcsi megfontolásokat, azt, hogy miként alkalmazhatjuk azokat a magunk részterületén, ahová az élet állított, mintát adhatunk a közösségnek, s követőket vonzhatunk magunk után. A keresztény gondolkodásmódra a kovász-lét jellemző. Mai világunkban jóval kevesebben vagyunk erényetikai szellemben gondolkodók a haszonközpontú gondolkodás képviselőivel szemben, de a kovász megtermékenyítheti az eltérő módon gondolkodókat is.
Magyarországon ma példaadó közösségnek tekinthető az ÉRME-háló (ÉrtékMegőrző vállalkozók hálózata), akik gyakorolják az erényetikai gazdasági az elveket a maguk területén, valamint a Széll Kálmán Egyesület, mely keresztény nagyvállalkozók közössége, hangzott el.
Hogy ördögtől van-e a pénz, s hogy a haszon keresése a keresztény elvektől idegen-e, ezzel a kapcsolatban a nővér úgy vélekedett: Az emberben kezdettől megvan a természetes hajlandóság a haszonszerzésre, s ez nem rossz, ez nem bűnös hozzáállás, de úgy helyes gyakorolni, ha korlátozzuk az erényekkel. Aquinói Szent Tamás nyomán hangsúlyozta: a pénz nem rossz, nem ördögtől való, de csak akkor szolgálja a közjót, ha a ’szolgák szolgája’ szerepkörű, ha behatárolják az erkölcsi értékek. Baritz L. Sarolta végül a doktori disszertációja nyomán született Háromdimenziós gazdaság című ma már széles körben ismert/elismert könyvét idézte, melyben megfogalmazódik: Az ideális gazdasági rend a háromdimenziós gazdaság, melyben az első két dimenzió a materiális javakat tartalmazza (tőke, pénz, marketing, profit…), amelyek elősegítik a harmadik dimenzió létrejöttét, az értékek (közjó, bizalom, igazságosság, szolidaritás) megvalósulását.
Toldi Éva
