Létezik-e olyan gazdaság, ahol nem a pénz, a profit, a haszonszerzés  a végső cél? Megéri-e egy ilyen gazdaságban vállalkozóként részt venni? Egyáltalán: mi a célja a gazdaságnak, és hol a helye a gazdaságban az embernek? Elvetendő-e, ördögtől való-e a haszon, a pénz a keresztény ember számára?

E kérdésekre keresett és adott válaszokat nemrég Tihanyban, a Tetőtéri esték legutóbbi rendezvényén Baritz Sarolta Laura közgazdász, domonkos-rendi szerzetesnővér. A vendég a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a Budapesti Corvinus Egyetem és a római Pápai Szent Tamás Egyetem (Angelicum) együttműködésével 2010-ben megvalósult négy szemeszteres posztgraduális esti képzés, a KETEG (Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban) elindítója. Kereszténység és pénz című előadását munkatársával, a KETEG Oikonomia Kutató Intézet Alapítvány felügyelő bizottságának elnökével, Fóris Ferenc mérnökkel tartotta meg, aki maga is aktívan segíti az emberközpontú gazdasági szemlélet terjesztését.

Fóris Ferenc és Barotz Laura Sarolta ea Tihanyban

A KETEG az egyház társadalmi tanításának szellemében a világon ma vezető helyzetű haszonelvű, haszonközpontú gazdaság helyett az emberközpontú, erényetikai alapokon szerveződő és működő gazdaság lehetőségeit, létjogosultságát, megteremthetőségét hirdeti, s ezzel a gazdaságban a paradigmaváltás szükségszerűségére mutat rá, vezette fel a témát a nővér.

Alapigazság, hogy a gazdasági élet elveit, működési rendjét az emberi értékrend határozza meg, nem a piaci, nem a tőzsdei törvények, amelyekben az ember csak eszköz, csak munkaerő, csak erőforrás, csak fogyasztó. Az ember alanya a gazdaságnak (ahogy azt II. János Pál pápa is megfogalmazta a Laborem exercens enciklikájában 1981-ben). Ha a piacon tönkre akarom tenni a társamat, akkor egy ’nyer-veszít’ séma elvén működik majd a gazdaság, s abban valaki mindig vesztes marad. Ha viszont a piacon olyan emberek vannak, akik képesek figyelembe venni a másik érdekét is, képesek a közjót is szolgálni tevékenységükkel, akkor a ’nyer-nyer’ helyzet áll elő a gazdaságban. S ez utóbbi esetben nyilvánvalóan az össznyereség is nagyobb lesz a vállalkozásokban, mint a ’nyer-veszít’ helyzetben. Vagyis a piac egész szerkezete megváltozik, mutatott rá a nővér.

A haszonközpontú gazdaság célja a profit maximalizálása, s ebben az utilitarista rendben az erkölcs eszköz-szerepkörűvé lesz a gazdasági célok megvalósításában: ha a profit megszerzése hazugsággal, csalással… jár, akkor a hazugságot, a csalást… eszköznek kell tekinteni a profit érdekében. Az erényetikai paradigmában viszont az erkölcs meghatározza a gazdaságot. A mértékletesség, az igazságosság felülírja a profitszerzés mértékét.

Az emberiség történetében kezdetektől, egészen a 18. századig az erényetikai gazdasági rend uralkodott, akkor azonban az angolszász haszonelvű paradigma kerekedett felül. Baritz L. Sarolta szemléltetéseképpen végigkísérte Arisztotelésztől Aquinói Szent Tamáson át (akinek eszményén nyugszik a katolikus egyház társadalmi tanítása), Adam Smith-ig, XIII. Leo (Rerum novarum enciklikájáig) és Szent II. János Pál pápáig (Laborem exercens enciklikájáig), illetve egészen napjainkig a kétféle gazdasági szemlélet jelenlétét és döntő különbségeit. A haszonközpontú elv szerint a profit, a pénz, a vagyonfelhalmozás a boldogság alapja, s mértéke meghatározza a boldogság mértékét is. Ebben a szemléletben a boldogság a hedonista jólétet, a kellemesség elérését tűzi ki célként minden szinten. Az erényetikai keresztény felfogás szerint a boldogság lényege: kiteljesedés az Istennel és az emberekkel való kapcsolatban. A kapcsolat (ha nem haszonelvű, nem érdekből fakadó, hanem emberbaráti) a boldogság alapja, ami a másik emberrel való összefogásra sarkall egy jó cél (a végső jó) elérése érdekében.  S miközben ezen munkálkodnak az emberek, az erények segítségével egyre tökéletesebbé lesznek, egyre közelebb kerülnek a végső jóhoz, Istenhez.

A KETEG hallgatói ha elvégzik a képzést, sokan ott maradnak a főiskolán, s továbbra is segítik a tanultak népszerűsítését, konferenciákat, előadásokat szerveznek és könyveket adnak ki, számoltak be eredményeikről az előadók. A KETEG-képzésnek ugyanis kettős célja van: egyrészt jelenti megvilágosító erejű ismeretek átadását, másrészt misszió is, vagyis az ismeretek, a lehetőségek tovább terjesztésére sarkall. Fóris Ferenc beszámolt arról, hogy  gimnáziumokban is, valamint a debreceni egyetemen is próbálkoznak a KETEG-szemlélet fakultációs rendszerű terjesztésével, kidolgoztak már egy középiskolai szintű ismeretanyagot, s két helyen már be is indultak szakköri jelleggel foglalkozások – Budapesten a Knézich utcai Patrona Hungariae Gimnáziumban, illetve Budakeszin a Prohászka Gimnáziumban.

Baritz L SaroltaFóris Ferenc hangsúlyozta: A személyes példaadásnak, a helytálló keresztény jelenlétnek is rendkívül fontos szerepe van a mai szélsőségesen haszonközpontú gazdasági trendben. Ha csak apró csavarjai vagyunk is egy cégnél/intézménynél a gazdálkodásnak, de komolyan vesszük a keresztény erkölcsi megfontolásokat, azt, hogy miként alkalmazhatjuk azokat a magunk részterületén, ahová az élet állított, mintát adhatunk a közösségnek, s követőket vonzhatunk magunk után. A keresztény gondolkodásmódra a kovász-lét jellemző. Mai világunkban jóval kevesebben vagyunk erényetikai szellemben gondolkodók a haszonközpontú gondolkodás képviselőivel szemben, de a kovász megtermékenyítheti az eltérő módon gondolkodókat is.

Magyarországon ma példaadó közösségnek tekinthető az ÉRME-háló (ÉrtékMegőrző vállalkozók hálózata), akik gyakorolják az erényetikai gazdasági az elveket a maguk területén, valamint a Széll Kálmán Egyesület, mely keresztény  nagyvállalkozók közössége, hangzott el.

 Hogy ördögtől van-e a pénz, s hogy a haszon keresése a keresztény elvektől idegen-e, ezzel a kapcsolatban a nővér úgy vélekedett: Az emberben kezdettől megvan a természetes hajlandóság a haszonszerzésre, s ez nem rossz, ez nem bűnös hozzáállás, de úgy helyes gyakorolni, ha korlátozzuk az erényekkel. Aquinói Szent Tamás nyomán hangsúlyozta: a pénz nem rossz, nem ördögtől való, de csak akkor szolgálja a közjót, ha a ’szolgák szolgája’ szerepkörű, ha behatárolják az erkölcsi értékek. Baritz L. Sarolta végül a doktori disszertációja nyomán született Háromdimenziós gazdaság című ma már széles körben ismert/elismert könyvét idézte, melyben megfogalmazódik: Az ideális gazdasági rend a háromdimenziós gazdaság, melyben az első két dimenzió a materiális javakat tartalmazza (tőke, pénz, marketing, profit…), amelyek elősegítik a harmadik dimenzió létrejöttét, az értékek (közjó, bizalom, igazságosság, szolidaritás) megvalósulását.

Toldi Éva

 

Comments are closed.