Szent Ányos püspök, a Tihanyi Bencés Apátság védőszentjének névünnepén, november 17-én ünnepi szentmisét mutatott be Korzenszky Richárd perjel Medveczky Miklós érseki titkárral, Egri László állandó diakónus szolgálatával a monostor templomában.

Ányos, aki a magyar katolikusok körében kevésbé ismert, Gallia egyik legnagyobb szentje volt. Már fiatalon bevonult Orleans egyik monostorába, s harminc éves korában választották meg püspöknek. A legenda szerint mikor a kilencvenedik évében járó püspök a város hunok általi ostromakor imádságban fordult Istenhez, könyörgése meghallgattatott, s Orleans megszabadult az ellenség támadásaitól. Főként ez Ányos tiszteletének alapja, példája ugyanis rámutat az imádság, az imádkozás fontosságára, amely minden élethelyzetben, minden munkánkban jelen kell legyen életünkben.

A szentmisén szentbeszédében Korzenszky Richárd is az imádság megtartó erejére hívta fel a figyelmet, amely minden kor emberének szóló figyelmeztetés. Országot, hazát, házat csak biztos alapra lehet építeni, Isten nem hagyható ki életünkből és az imádság (az Istennel való szüntelen kapcsolat) minden tevékenységünkben ott kell, hogy legyen. I. András király is kősziklára építtette a tihanyi monostort és a templomot. Kősziklára, aki Krisztus.  Supra firmam petram…, ahogy a Tihanyi Alapítólevélben olvassuk, idézte az oklevél ősi latin szövegét.  S az alapító király célja az volt, hogy e szentegyházban imádkozzanak érte és családjáért, emlékeztetett a perjel. Minden évben ősszel ezért ökumenikus együttlétben együtt imádkoznak, tisztelegnek az altemplomban András király sírjánál. Az imádkozás és a munka a bencés lelkiségnek meghatározó, összetartozó együttese, mutatott rá. Ahol megépül egy monostor, ahol szerzetesek közösségben élnek, ott megjelenik a spirituális és szellemi kultúra mellett a gazdasági, a kézműves tevékenység is. Tihanyban is így történt,  a bencések ősi útmutatására, bíztatására – Ora et labora! Imádkozzál és dolgozzál! – a gazdasági tevékenység is kivirágzott. Az Alapítólevélben olvashatunk halászokról, méhészekről, szőlőművesekről, kovácsokról, tímárokról, tehenészekről… Az életet a világot formálni, alakítani ugyanis az alapok megteremtése nélkül nem lehet.

Imádság és munka összetartozásának illusztrálására befejező gondolatként a perjel egy orosz példázatot idézett, amely szimbolikus értelmezésével rámutat: az imádság és a munka csak együtt és egy ütemben segít az életben az előrehaladáshoz. Szerepkörük olyan, mint az evezőké a csónakban. Ugyanis, ha csak az egyikkel evezünk, ladikunk egyhelyben fog forogni. Az előrehaladás csak két evezőlapáttal lehetséges. Így van ez az életben is, emelte ki Korzenszky Richárd: életutunkon elakadunk, ha a munkától félve az imádságba menekülünk, de akkor is, ha az imádság elől a munkába temetkezünk, ahogy sokan teszik manapság is. Életünkhöz ezért hozzá kell, hogy tartozzék folyamatosan az imádság és a munka, s akkor bízvást remélhetjük, hogy átérünk a túlsó partra.

Toldi Éva

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »