„Szent Benedekhez szálljon fel az ének, zengjen szívünkből ünnepi dicséret…” – csendült fel a bencés himnusz Szent Péter és Szent Pál ünnepén a tihanyi apátsági templomban, ahol ünnepélyes örökfogadalmat tett a szerzetesi közösség ifjú tagja, Czakó András testvér.

A bensőséges alkalomra, az ünnepi szertartásra szerzetesek és szerzetesatyák sokasága érkezett a Magyar Bencés Kongregáció monostoraiból és hívek is a szélrózsa minden irányából. Vendége volt az eseménynek Geraldo Gonzales a brazíliai magyar alapítású és a Magyar Bencés Kongregációhoz tartozó Sao Paulo-i Szent Gellért apátság szerzetese, valamint Matthew Leavy, az észak-amerikai New Hampshire államban lévő Szent Anzelm apátság nyugalmazott apátja is.

A szentmise kezdetén a fogadalomtevő testvér a tihanyi bencés közösség elöljárója, Korzenszky Richárd perjel kérdésére válaszolva megvallotta, hogy az Úr szolgálatában és Szent Benedek családjában szeretne elköteleződni állhatatosan, mindhalálig. A perjel – aki közelmúltbeli sajnálatos balesete folytán kerekesszékből látta el a fogadalomtevő testvér befogadásának, megáldásának (a „szerzetesszentelésnek”) a feladatát – a szertartás homíliájában Szent Péterre és Szent Pálra emlékezve kiemelte: A mai ünnepen Jézus két apostolának példája áll előttünk. Aki hív, ugyanaz, a meghívottak különbözőek. A Jézussal való találkozás körülményei és a meghívás is különböznek. Az elköteleződés, elkötelezettség, a vállalás – egészen a halálig – ugyanaz… Van, akit a Genezáreti tó partján hív meg az Úr – a biztos foglalkozásból a kiszámíthatatlanra, van, akit a damaszkuszi úton, úgy, hogy teljesen megváltozik az élete. Misztérium minden hivatás, minden meghívás. És a hívás személyre szól. A megszólított helyett nem válaszolhat senki más.

Majd az ünnepre rendelt evangéliumot idézve (Mt 16,13-19) rámutatott: A kérdést, hogy kinek tartjuk mi Jézust, a Názáretit, mindannyiunknak fel kell tenni. Olyan személynek, akit a történelem során sokan követtek, vagy személyes, élő, éltető valóság Ő a számunkra, aki jelen van mindenütt, ahol ketten vagy hárman a nevében egybe gyűlnek? Megéreztük-e már, hogy boldogabbak leszünk, ha az ő szeretetének elébe nem teszünk semmit? Ha nem azt keressük az életünkben, ami nekünk jó, hanem azt, ami másnak is az? S tudunk-e, akarunk-e közösséget vállalni a másik emberrel, akit az Isten ugyanúgy meghívott az életre? – vetette fel. Tanítványainak Jézus nem ígért földi paradicsomot, de azt igen, hogy az Isten országa már megkezdődött közöttünk, mibennünk, ha az igazságosságnak, a békének és az örömnek emberei tudunk lenni. A szerzetesi élet sem földi paradicsom. Szembe kell néznem saját gyengeségeinkkel, fűzte hozzá, de a közösségnek kimondhatatlan megtartó ereje van. Nem az tesz bennünket szerzetessé, hogy mivel foglalkozunk – tudományos munka, diákokkal való foglalkozás, érdeklődő turisták vagy zarándokok fogadása vagy kertészkedés –, hanem az Úrhoz, az élet forrásához való kötődésünk. Végezetül Péternek Jézushoz intézett szavait idézte a Tábor-hegyi színeváltozás alkalmával: „Uram, jó nekünk itt lenni!” (Mt 17,4). Mi mást kérhetnénk az Úrtól ma is? András testvérrel együtt kérjük, mondta: „Hogy az Úr házában lakhassam életem minden napján” (Zsolt. 27,4).

A szertartás ezután a fogadalomtétellel folytatódott. András testvér a perjel kérdéseire válaszolva megerősítette, hogy Istennek és Isten népének szolgálatára szeretné szentelni magát, hogy a tökéletes tiszta, engedelmes és szegény életet megtartja, törekszik az Isten és az embertársak iránti szeretetre, a szerzetesi közösség szabályainak megtartására s az imádságos, buzgó, bűnvalló, munkás életre a közösségben. Miután a perjel jóváhagyó fohásza felhangzott, áldáskérő imádság következett a Mindenszentek litániájával, ezalatt a testvér a földre borult, majd pedig felolvasta fogadalmi fohászát, amelyet Korzenszky Richárd atyával mindketten aláírtak, annak megpecsételéseképpen.. Ezt követően a perjel áldáskérő imát mondott az Úrhoz az előtte térdelő testvérért, kérve, árassza rá a szentség lelkét. Ünnepélyesen átadta András testvérnek a szerzetesi kórusruhát, amelynek felöltésében Kiss Domokos bencés atya segédkezett. A fogadalomtételi szertartás végén András testvér békecsókot váltott a Magyar Bencés Kongregáció minden jelenlévő örökfogadalmas tagjával.

A szertartás a szentmiseáldozattal zárult, melyet Nyiredy Maurus tihanyi alperjel mutatott be.

Az ünnep zárásaként a tihanyi egyházközség nevében Bakos Péter köszöntötte az immár örökfogadalmas Czakó Andrást, majd szeretetvendégséggel ért véget a jeles esemény az apátság alatti Rege-udvarban.

 Toldi Éva

Bevonulás
Fogadalomtétel1
Fogadalomtétel2
Fogadalomtétel4
Fogadalomtétel5
Fogadalomtétel7
Szentelési leborulás
Ünnepi fogadalomtétel
Ünnepi fogadalomtétel1
Ünnepi fogdalomtétel3
 

Comments are closed.