Főtisztelendő Paptestvéreim, Szeretett Krisztushívő Testvéreim!

Engedjék meg, hogy most, Szent Család vasárnapján és egyben 2017 utol­só napján megosszam Testvéreimmel a bennem élő aggodalmakat, ugyanak­kor a lelkemet betöltő reménységet és örömet is.

  1. Ami aggodalommal tölt el, az elsősorban Európa látványos elkereszténytelenedése, amit latin szóval dekrisztianizálódásnak is mondhatunk.

A Szentatyával való két órás együttlétünk alkalmával világossá vált előttünk, hogy ezt Szent Péter utódja is látja. Ő maga mondta, hogy vannak olyan európai pályázatok, amelyek nyertesei közül eleve kizárják azokat az országokat, amelyekben még nem törvényesítették a “melegházas­ságot” és nem hoztak létre a gender-ideológiát népszerűsítő intézménye­ket. – A gender-ideológia alapjaiban akarja megsemmisíteni a hagyományos családi életet, meg akarván szüntetni a nők és a férfiak közt lé­vő különbségeket, összetévesztve az egyenlőséget az egyformasággal.

Az Európai Unió vezető politikusai és a nyugat-európai országok vezetői közt alig találunk hívő keresztényeket, és igen kevés a normális csalá­di életet élők száma is. Ha valaki nagy nyilvánosság előtt közzéteszi “másságát”, például azt, hogy ő se nem férfi, se nem nő, azt valóságos hősként ünneplik, selejtes produkcióval is megnyerhet bizonyos verse­nyeket …

Az Unió illetékeseinek keresztény-ellenessége megnyilatkozott abban is, hogy alkotmányának előszavában hivatkozott ugyan a görög-római örökség és a felvilágosodás jelentőségére, de nem említette meg Európa keresz­tény gyökereit, pedig a görög-római kultúra értékeit a keresztények – ezen belül főleg papok és szerzetesek – őrizték meg, és a felvilágosodás által meghirdetett: szabadság, egyenlőség, testvériség is csak a keresz­tény államokban érvényesül. (Keressük meg a szabadságot és az egyen­lőséget az iszlám országokban, Indiában, Kínában vagy Japánban…! Ezek­ben az országokban a legfőbb erény nem a szabad akaratot feltételező szeretet, hanem az engedelmesség.)

Döbbenetes volt számomra, hogy a templomokkal zsúfolt Rómában az egyik állami egyetemre meghívták XVI. Benedek pápát egy előadás megtartására, majd visszamondták a meghívást, mondván, hogy az ő intézményük nem egy­házi, hanem világi egyetem… Ez olyan tettnek minősíthető, mintha mi templomainkba, múzeumainkba senkit sem engednénk be, aki nem tudja iga­zolni, hogy keresztelkedett és bérmálkozott.
A különbség csak az, hogy minket azonnal kirekesztőnek minősítenének, miközben önmagukat

nem tartják kirekesztőnek. (Erre mondjuk mi, hogy: kettős mércét alkal­maznak.)

Ugyancsak döbbenetes a karácsonyfák, betlehemek és keresztek eltávolí­tása Nyugat-Európa közterületeiről. Azt az angers-i (olv.: anzséi) re­gionális közgyűlés elnökétől hallottam Veszprémben, hogy én az ő intéz­ményeikbe püspöki mellkereszttel a nyakamban nem léphetnék be… A tila­lom természetesen az általuk legfontosabbnak tartott szabadság jegyében született meg…

Az Európai Bizottság 2016-ban kiadott 3 millió példányban egy naptárt, amelyben megtalálhatók az Unió keletkezésének fontosabb dátumai és a világ nagy vallásainak ünnepei is. Hogy-hogysem: a keresztény ünnepeket kifelejtették. December 25-nél egy üres lapot találunk, egy mondattal a lap alján: “A jóbarát megosztja foglalatosságaidat és osztozik örömöd­ben.” Angliában a karácsonyt csak „gyermekek napjának” hívják, Franciaországban “karácsony-apóról” énekelnek.
Ezek után talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a migráció támogatása mögött is a kereszténység elleni megmagyarázhatat­lan – és talán ördöginek is nevezhető – gyűlölet húzódik meg. Ahogy két­ezer évvel ezelőtt az írástudók és a farizeusok segítségül hívták az ál­taluk gyűlölt Pilátust, hogy megszabaduljanak Jézustól, úgy hívják ma is segítségül az ultraliberálisok az ultrakonzervatív muszlimokat, hogy vég­legesen felszámolják az európai kereszténységet, hogy megszabadítsák Eu­rópát Jézus híveitől. Azt természetesen nem állítjuk, hogy ez a migráció támogatásának egyetlen célja, de hogy az alapcélok közt jelen van, abban biztosak lehetünk. Ha pedig a migráció okait kutatjuk, ezek közül nem fe­lejthetjük ki az európai kereszténység meggyengülését. És ebben mi is bű­nösök vagyunk. Mi hoztuk létre azt a vallási és demográfiai (népesedési) vákuumot (légüres teret), amely szinte magától hívja az erősebb vallást és az életképesebb társadalmat.

 

  1. Ezek után mire alapozhatjuk a reményt, hogy hazánk mégis megszabadul az iszlamizálódástól, illetve az elkereszténytelenedéstől? -Vannak apró jelek, amelyekből párat felsorolok:a) Van egy szép alkotmányunk, amelyet a hanyatló európai erők dühösen támadnak, de ez csak azt mutatja, hogy jövőbe mutató. Ebben olvassuk az alábbiakat:

“Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó erejét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.”
– “Valljuk, hogy a huszadik század er­kölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.”

“Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei: a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei:
a hűség, a hit és a szeretet.” – Ma­gyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő közt, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.
– Magyarország támogatja a gyermekválla­lást.”

Hálásak vagyunk azoknak a szülőknek, akik szívesen vállalják a gyermeknevelés – akár a több gyermek nevelésének – felelősségét és feladatát. Jutalmazza őket a jó Isten sok-sok örömmel és el nem múló boldogsággal.

Az is biztató, hogy a házasságkötéseknek és a születéseknek (ezzel együtt a kereszteléseknek) száma is pár éve lassú emelkedést mutat. Az ország még most is öregszik, de az elöregedés csökkenőben van.

Hazánk világi vezetői közt egyre többen vállalják nyíltan a hitüket, s akik nem gyakorolják vallásukat, azok is jó kapcsolatokra törekszenek a vallá­si vezetőkkel és támogatják az egyházakat. Magam is egyre nehezebben tu­dok eleget tenni a meghívásoknak, amelyek világi objektumok, illetve fel­újított keresztek, keresztutak, szentkutak megáldására szólnak. A szent helyek profanizálódása után elindult egy ellenkező folyamat: szakralizáljuk azt is, ami profán.

Eredményesen és szépen folyik a legtöbb egyházmegyében, így nálunk is a családpasztoráció, ezzel együtt a Schönstatt Mozgalom családi ága is, amelynek Óbudaváron van a központja, s eredményesen működik. Elbizakodottságra természetesen semmi ok, annál inkább okunk van a biza­lomra. Ezt a bizalmat erősíti bennünk az Ige megtestesülésének titka, amelyet örvendező lélekkel ültünk meg mi, akik már korábban is “Krisz­tusba vetettük reményünket” (Ef 1,12). Ebben a reményben kívánok áldásos új évet Paptestvéreimnek, főegyházmegyénk családjainak és minden Krisz­tushívő Testvéremnek főpásztori áldással:

Veszprém, 2017. december 17-én

+ Gyula
érsek

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »