Július 20-án este a Deák téri Evangélikus templom orgonistája, Finta Gergely volt a Nyári Orgonavarázs vendége. A nyári kánikula fojtós levegője és a Veszprémfest zárórendezvénye ellenére mintegy 102 fős hallgatóság gyűlt egybe a finom eleganciával játszó, a lágy hangszínek iránt rendkívül fogékony művész estjére. Bach a-moll prelúdium és fúgája előadásakor már feltűnt, hogy nem az orgona teljes hangerejének kiaknázása a cél, hanem sokszínűségének bemutatása. Ez a sokszínűség jellemezte a két Bakfark Bálint fantáziát is, melyek azonban – érzésem szerint – egységes hangszínképpel talán jobban érvényesültek volna. Buxtehude a moll prelúdiuma viszont épp ennek köszönhetően hangzott oly plasztikusan, hogy szinte hallásélmény után megrajzolhattuk volna a zenei forma képi ábrázolását. C. Ph. E. Bach (J. S. Bach második fia) szonátája a klasszikus zene előfutára, a gáláns stílus díszes, apró mütyüröket kedvelő világába vezetett be bennünket, mely nélkül aligha fejlődhetett volna ki a nagy bécsi klasszika. Egy Bach korál következett, majd ugyancsak Bach c-moll passacagliájával zárult a műsor, mely rendkívül átgondolt hangszín- és formabeli építkezésével igazi fénypontja lett az estnek. Valódi régi zenei csemegét hallottunk tehát, melynek valamennyi nagyobb, meghatározó szegmenséből kaptunk ízelítőt.
Rostetter Szilveszter
