A Veszprémi Egyházmegye családjainak apraja-nagyja, összesen 217 fő érkezett a Szombathelyhez közeli Vépre, július 22.-én, hogy lelkileg feltöltődjön, élményekkel gazdagodjon a Családpasztorációs Munkacsoport gondos szervezésében. Vadregényes, árnyas erdő, kanyargó csermelyek, kis hidak, horgásztó, nyugalom: az Erdődy-kastély csodálatos parkja volt a töltődésünk helyszíne – ahol ma mezőgazdasági szakképző iskola működik.
A tábor meghívott előadója, a veszprémi Davidikum Kollégium és a Padányi Katolikus Iskola lelki igazgatója, Takáts István atya volt, aki Szakács Péter Családpasztorációs Referens atyával együtt mutatta be a mindennapi szentmiséket. Valódi táborlakóként velünk éltek, így megkereshettük őket lelki beszélgetésre, gyónásra vagy fordulhattunk hozzájuk kérdéseinkkel.
Az első tábori est az ismerkedésé volt. A szervezők játékos akadályversennyel segítették a kiscsoportok összekovácsolódását, ahol szülők, gyermekeikkel együtt, vetélkedtek. Utána, mint minden este, éjszakába nyúló teaházzal ért véget a nap.
A tábor három teljes napja (csütörtök, péntek és szombat) Péter atya által vezetett rövid reggeli imával és elmélkedéssel indult. Majd gyermekeinket átadtuk a felkészült foglalkoztatóknak, akik korcsoportonkénti bontásban, színvonalas programmal kötötték le őket: volt játék, kézművesség, fizikai és kémiai kísérletek, hittanos fogalakozás, színdarab feldolgozás. Középiskolás kortól lehetett csatlakozni a most először meghívott Társ-Suli fiatal oktatóihoz, akik a tábor ideje alatt párkapcsolati-önismereti tréninget tartottak a tiniknek. A felnőttek István atya gondolatébresztő előadását hallgathatták meg minden délelőtt egy órában, ahol önvizsgálatra hívott, legbelső – már-már elfeledett – vágyaink felkutatására, megvilágítva a szürke józanság lényegölő veszélyét. Történeteken és bibliai példákon keresztül kaptunk mintát arra, hogyan lehet párbeszédben maradni Istennel, hogy mennyire érdemes az Ő szemével is látni magunkat, feladatunkat a világban. Áttekintettük a hit születésének lehetőségeit, a hit fényében másként működő törvényszerűségekben rejlő örömhírt. Kiscsoportban lehetett az elhangzott gondolatokat továbbgörgetni, megvitatni; megosztani egy keveset életünk tapasztalatából a csoporttagokkal.
A finom ebédek után ki-ki választhatott a csendes pihenő és a szervezőink színes ötletei alapján kínált aktív kikapcsolódások között. A mozogni vágyóknak volt sportvetélkedő, a hely nagyszerű adottságaiból fakadóan traktorozás, horgászat (csodálatos halfogással), mezőgazdasági múzeum látogatás. A kastélyparkban kiállított muzeális gépek, traktorok – bár nem is gondolnánk – igazi élményt nyújtottak gyermekeinek. Szombathelyre átutazva idegenvezetéssel meglátogattuk a Székesegyházat és Kincstárat, a lendületes ifjabbakat Kalandváros favárának ostroma várta, a kisebbeket vizes játszótér. Az elcsendesülni vágyóknak tábori szentségimádásra, korábbi előadások meghallgatására volt lehetősége. Az éppen felújítás előtt álló Erdődy-kastélyban a kollégium igazgatója, Szijj Vilmos, vezetett miket körbe. Az idő és a történelem fogai igencsak nyomot hagytak az egykor pompás épületen, az erdő manócskái mégis ott jártak, sok szeretet-tallért elpotyogatva, amit szorgos gyerekeink gyűjtöttek össze az elhagyott folyosókon. Egyik legnépszerűbb program a már-már hagyományosnak mondható „tábori kürtőskalácsnak” megfelelő botkalács-sütés volt. Dacolva a rekkenő hőséggel, lelkes gyerekek és felnőttek forgatták a cukros karamellás köntösű, kiváltságos kapanyelekre tekert tésztát. Utolsó együtt töltött esténken- mikor a várva várt lehűlés is viharosan megérkezett-, a Színes-esten megcsillantak a nyiladozó tehetségek, szülők, gyerekek mind kitettek magukért a jó hangulat érdekében, amiben nem volt hiány. A napot megkoronázva tölcséres meglepetés várt mindenkit a tábori jubileum megünneplésére.
A vasárnapi ünnepi szentmisében István atya a csoda receptjét bontotta ki számunkra a kenyérszaporítás történetéből, bátorítást adva nekünk a mindennapi csodák megéléshez. Bár testileg elfáradtunk, lelkileg annál inkább feltöltődtünk, gazdagodtunk az atyák szavai és a baráti beszélgetések által. Az előadásokból megtudhattuk, hogy bár a hitet nem lehet befőttes üvegekbe zárva elspájzolni szűkösebb időkre, tábori élményeink még sokáig táplálják lelkünket édes emlékekkel. Már várjuk az újbóli találkozást a bakonybéli őszi zarándoklaton.
Szebényiné dr. Vrancsik Eszter
[simpleviewer gallery_id=”945″]
fotó: Gelencsér Károly
