Hosszú és különleges, ünnepi harangszó törte meg a kisfalu, Nemesapáti csendjét 2016. július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján. Hasonlóan az Erzsébet méhében felujjongó magzathoz örvendezve érkezett a környék apraja-nagyja e szép napon a Szent Miklós Plébániatemplomba, hogy részese lehessen Mózsa Csaba állandó diakónussá szentelési szertartásának.
10 óra előtt néhány perccel szívmelengető érzés volt betekinteni a templom falai közé látva, miként töltötték meg az ünneplő ruhás gyerekek, fiatalok, középkorúak, éltesebb korúak az Isten házát e különleges alkalommal. Hiszen a 18. század közepén épült templom történetében nincs említve hasonló esemény, amikor is egyházi szolgálatra valakinek itt végezték volna a felszentelését.
Az oltártól a templomajtóig ért a bevonuló ünnepi papság sora. Balogh Zsolt köszöntötte Márfi Gyula érseket, majd kezdetét vette az ünnepi szentmise. Az evangélium elhangzása után hallhattuk, hogy Mózsa Csabát a keresztény nép és az illetékesek méltónak találták a szerpapi szolgálatra. Érsek atya a homíliában szólt Mária látogatásáról Erzsébetnél, hogy példát mutat nekünk Mária a szolgálatkészségével. Majd utalt arra, hogy a diakónus feladata is: a szeretet, a szolgálat, a mindenkin való segítés szándéka és – lehetőség szerinti – tette is. Bemutatta a felszentelendő Csabának a tennivalókat: az ige szolgálatát, tanítani kell hitbeli és erkölcsi igazságokat, prófétaság annak tekintetében, hogy az embereket figyelmeztetni kell a hibáikra testvéri szeretettel, buzdítani a jóra, vigasztalni nemcsak szóval, hanem isteni kegyelemmel. Segítenie kell a papságot, de nem csak az oltárnál végzett szolgálattal, hanem keresztelés, esketés, temetés, istentisztelet végzésével, saját gondolatainak prédikálásával is. Mindannyiunkat figyelmeztetett arra, hogy a hitre napjainkban is milyen nagy szükség van, ezért Szűz Mária hitét próbáljuk meg átültetni a mi lelkünkbe. A hit örömöt adjon nekünk, szakítsunk a pesszimizmussal, a Biblia mondatait helyesen értelmezzük és használjuk. Végül Wolf Péter dalát idézte a főpásztor: „Én mindig bíztam Benned vándorlásomon és Te oltalom voltál… Ave Maria… Nézd, jöttem megköszönni boldog életem, hálaénekem szálljon…”.
Ekkor következett az ünnepélyes szentelés. A főpásztor kérdéseire Csaba ígéretet tett, hogy vállalja a szolgálattal járó kötelezettségeket és engedelmességet a mindenkori püspöknek. A Mindenszentek litániája felhangzott, hogy teljessé tegye Isten a megkezdett jót a szentelendőben. Ezalatt a Mózsa Csaba az oltár előtt a teljes önátadás jeleként leborult a földre, míg a papság és a hívek térdelve énekeltek. A kézrátétel alatti néma ima után a Szentlelket hívó felszentelő ima volt a szentelés fénypontja. Az egyházi rend első fokozatát megkapott szenteltre stólát és dalmatikát adtak, majd átvette az evangéliumos könyvet. A papság jelenlévő minden tagja köszöntötte őt. Folytatódott a szentmise az eucharisztia liturgiájával, az újonnan felszentelt diakónus szolgált az oltárnál, majd áldoztatta a híveket. A főpapi szentmise elbocsátása előtt Csaba diakónus köszönetet mondott a főpásztornak, szemináriumi tanárainak, elöljáróinak, társainak, Szeghy Csaba atyának, családjának, szeretteinek, akik valamennyien segítették őt hivatása megerősödésében. Az emlékezetes ünnepi szentmise után a papságot és a meghívottakat ebéd várta az önkormányzat épületében, a hívek pedig agapé mellett beszélgethettek tovább a templomkert hűvösében.
P.S.R.
