Bódi Mária Magdolnára boldoggá avatásáért imádkoztak április 14-én Litéren, ahol 1945. március 23-án egy szovjet katona lövései végeztek a tisztaságát és társait védő munkáslánnyal.
A megemlékezés most is a temetőben, a sírnál kezdődött, ahol Márfi Gyula veszprémi érsekkel, Laposa Norbert plébániai kormányzóval együtt imádkozott az idei ünnepség szónoka, Udvardy György pécsi megyéspüspök, valamint a megjelent papok és a hívek. A család nevében Bódi Mária Magdolna unokahúga, Kovács Elemérné is megemlékezett nagynénjéről majd az egyházi vezetők, a papság és a települések képviselői, valamint a Bódi család tagjai helyezték el virágaikat a sírnál.
A temetőből az általános iskola udvarára zarándokoltak, a vértanúság helyszínére, ahol a vértanú munkáslány 2005-ben állított szobrának megkoszorúzásával folytatódott az ünnepség.
Az ünnepi szentmisét Márfi Gyula érsek mutatta be Udvardy György pécsi megyéspüspökkel és az összegyűlt paptestvérekkel.
Márfi Gyula érsek köszöntőjében hangsúlyozta, hogy 1945. március 23-án, amikor Bódi Magdi vértanúhalált halt szintén “fekete péntek” volt, ugyanúgy, ahogy az idén is március 23-ára esett “fekete péntek” napja. Báró Apor Vilmos győri püspököt – aki szintén a rábízott lányokat és asszonyokat védte – Magdi vértanúsága után egy héttel később lőtték meg Győrben, nagypénteken, aki utána húsvéthétfőn halt meg a kórházban. Bizonyára a két vértanú ma már együtt imádkozik értünk – mondta az érsek.
Homíliájában Udvardy György pécsi püspök örömét fejezte ki, hogy részese lehet az ünnepségnek, amely Bódi Magdi tiszteletét hivatott elmélyíteni a hívek körében és azt a krisztusi erényt, amelyet Ő képvisel az Egyházban.
Mint elmondta külön ajándék, hogy az ünnep a húsvéti időbe esik, hiszen az Egyház ilyenkor elemi módon emlékezik Jézus Krisztusra, aki értünk meghalt és feltámadt. Ebben az időben Jézus életének az újraolvasása történik, ugyanígy a mi életünk újraolvasása is a feltámadás fényében. Ez az elmélkedés nem öncélú, nem azért tesszük, hogy jobban megismerjünk valamit, hanem azért, mert ez által az emlékezés által saját identitásunkat van lehetőségünk újra átgondolni, átértelmezni. Nem csak arról van szó, hogy követni akarjuk Krisztust és a parancsait hűségesen teljesíteni akarjuk, hanem, hogy teljes egészében betölt bennünket lelkével és lelke ki tudja fejteni a hatását, ha együttműködöm vele. Teljes azonosulás történt velünk Krisztussal, amikor az Egyház szentségeiben részesültünk. Ez jelzi azt is, hogy az életünk nem a miénk, a mi életünk ára óriási volt, mutatott rá a főpásztor.
A vértanúság is krisztusi erényként jelenik meg az életünkben, a hitnek az erénye, a hitből fakadó döntéseink, a döntések mellett való állhatatos kitartás következménye. Biztosak lehetünk abban is, hogy egyetlen vértanú szentünknek sem minden előzmény nélküli volt a döntése. A teljesen odaadott Krisztusnak szentelt élet következménye volt, ezt látjuk Bódi Magdi életében is. Ha nézzük az Ő életének alakulását, még úgy is gondolhatnánk, hogy ez a háttér nem sok mindenre minősíti Őt, nem sok mindenre ad lehetőséget. Ő mégsem fogadja el, hogy pusztán a korlátai, pusztán a körülmények határozzák meg, hogy ki Ő valójában. Püspök úr ennek kapcsán kiemelte, hogy Magdi tanulékony, tanítványi lélekkel fordult Krisztus felé. Ugyancsak alakító erővel hatott rá az Egyház szentségeinek vétele és ezért kész volt áldozatot hozni, kész volt arra, hogy mindent megtegyen, hogy Krisztusával találkozni tudjon.
Milyen nagy tanítása van ennek?! Amikor napjainkban sok esetben a vasárnap megünneplése, mint lehetőség emelkedik ki sok-sok hívő számára, pedig nem lehetőség, hanem életünk forrása – fogalmazott Udvardy György, majd Magdi bátorságáról beszélt. Bátran cselekedett, amikor nem hezitált azon, hogy kell segíteni a szegényeken, akkor is amikor a környezete, az erőszak talán fel is menthette volna Őt ez alól, Ő mégis bátor cselekvésben tanít minket. Mennyire nagy szükség van erre kedves testvérek?! Hiszen nagyon sokszor látjuk a világ, amely körülvesz minket, elgyengül. Legfőképpen azért, mert a jók fáradnak bele a jó megtételébe. Mert, akik ismerik a jót, ismerik Krisztust. Mi vagyunk gyengék, mi veszítjük el a bátorságunk, csak általunk kivitelezhető cselekvésre gondolunk. Éppen Krisztus az, aki felül tud emelni minket ezen a szűkös bátorságfogalmon és kitágítja előttünk a bátor élet lehetőségét. Mindannyiunknak szüksége van erre a bátorságra, életünk mindennapi cselekvéseiben, ahol nem méricskélünk, nem összehasonlítunk, hanem egyszerűen azt az örök életet tartjuk szem előtt, amelyre a keresztségben Krisztus meghívott minket – mondta a püspök.
Végezetül a püspök atya hangsúlyozta, hogy a húsvéti idő a keresztény létünkben való elmélyülés, a felidéző és formáló emlékezés ideje, ebben segít minket ünnepünk, melyben Bódi Magdira emlékezünk. Erősíti keresztény identitásunkat, erősít bennünket bátor cselekvésre és erősít bennünket abban, hogy hitünk megélése egészen biztosan harcot, küzdelmet jelent. Ezt nem tudjuk megspórolni, nem lehet annyit imádkozni, adakozni, hogy a hitnek a harcát megspórolnánk, mert Krisztus sem spórolta meg. De hisszük, hogy éppen a hitből fakadó döntéseinkben tudunk mellette napról-napra elköteleződni. Kérjük az Ő közbenjárását a mindennapi harcainkhoz, a jó és az igazság melletti küzdelemben való állhatatos helytálláshoz.
A szertartás végén Laposa Norbert balatonfűzfői plébániai kormányzó megköszönte minden résztvevő segítségét, köztük Szécsi Ferenc, a település korábbi plébánosának közreműködését.
Végezetül Márfi Gyula érsek emléklapot adott át az előző nap tartott “Születéstől a vértanúságig” – Bódi Magdi nyomában elnevezésű kerékpáros zarándoklat résztvevőinek, köztük Juhász Gábor budapest-vizafogói plébánosnak, a zarándokút lelkivezetőjének, valamint köszöntötték a veszprémi Szilágyi keresztény iskolából a megemlékezésre érkezett félszáz biciklis diákot is.
A szentmise áldása után szeretetvendégség várta a zarándokokat a vendéglátó litériek jóvoltából.
Tiszteletreméltó Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten, szegény uradalmi cseléd szülők gyermekeként. A szülők nem köthettek házasságot, így Bódi Magdolna törvénytelen, házasságon kívül született gyermek volt. Két testévre volt. Szülei nem kaptak, így nem is tudtak vallásos nevelést. Első áldozása után Jézus iránti elkötelezettsége fokozódott. Szeretett olvasni, ezért folyamatosan kért és kapott kölcsön könyveket a plébániától, így komoly teológiai tudásra tett szert. 17 esztendős volt, amikor Balatonfűzfőn népmissziót tartottak. Ekkor kezdett megvilágosodni előtte, hogy egészen Jézusé akar lenni. Szerzetes szeretett volna lenni, de ebben egyházjogilag törvénytelen származása akadályt jelentett.
A nők sorsáról aggasztó híreket hallott, ezért tisztaságuk megvédésére buzdította nőtársait, és elhatározta, hogy élete feláldozása árán is megtartja Jézusnak tett szüzességi fogadalmát. 1945. március 23-án érkeztek a szovjet csapatok Litérre. Az asszonyok az óvóhely lejáratában tartózkodtak, amikor két fegyveres szovjet katona ment oda. Egyikük a bunkerban megtámadta a társait védelmező Magdit. Ellenállt és a katonától megszabadulva menekülni igyekezett, miközben a bunker lejáratánál a többieket figyelmeztette – „Annuska, meneküljön, mert magán lesz a sor. Én már meghalok… Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok.” – Közben a túlsó kijáratnál megjelent a katona, akinek a szeme alatt vér szivárgott, a lány védekezésének nyoma. Magdit az udvaron meglátva azonnal lőtt. Beszámolók szerint hat lövés fúródott a lány hátába, aki az első lövésnél megállt, a második lövésnél két karját az ég felé tárta, majd összezárta e szavakkal: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” Majd a zsebében lévő rózsafüzért szorította meg. Az utolsó golyó szíven találta. Arccal előreesett és elhunyt.
Halála után két héttel szülei szentségi házasságot kötöttek, és vallásosan éltek.
