Izgatott készülődés előzte meg a 2013. június 23.-i vasárnapi szentmisét Ugodon, mert már több mint egy hónappal a kijelölt időpont előtt Péczi Sándorné és Havasi Károlyné elkezdte szervezni a nagy nap részleteit. Az előkészületeknek egyszerű oka volt, főtisztelendő Tornavölgyi Krisztián atya pappá szentelésének 10. évfordulóját szerették volna a társközségekkel együtt megünnepelni, valamint az Atya születésnapja is erre az időpontra esett. A tíz órakor kezdődő Istentiszteleten az Ugodi hívek mellett, a Homokbödögei, a Bakonyszücsi, a Nagygyimóti, a Nagyteveli, valamint az Adászteveli Egyházközségek is képviseltették magukat, kisebb nagyobb létszámban. A több mint két órás szentmiseáldozatot az ünnepelt Tornavölgyi Krisztián atya celebrálta, mellette főtisztelendő Simon Gábor Városlődi Plébános, és Holczinger Koppány Péter Diakónus teljesített oltárszolgálatot, a ministránsok közreműködésével. A szertartás prédikációjában Simon Gábor atya osztotta meg a hívekkel megható gondolatait, amiben először Krisztián Atya gyermekkori rajongását ecsetelte Isten iránt, majd kiemelte a papi hivatás jelentőségét mindenapjainkban, a pap elkötelezettségének fontosságát, és a hit súlyát a családokon belül. A szentmise végén Krisztián Atya ünnepi áldását adta a jelenlévőkre, majd a hajóba besorakozó köszöntők vették át a szót, a meghatott Atyától. Először Bajner Attika kis ministráns köszöntötte versel, majd Horváth Réka felolvasó szintén versel köszöntötte az ünnepeltet. Ezt követően Csombó György egyházközségi képviselő, a jelenlévő községek nevében is osztotta meg gondolatait, végül Péczi Sándorné, verse után átadta az ugodi, és a Homokbödögei közösségek ajándékát, egy piros miseruhát, amit nagy örömmel mutatott meg a híveknek az Atya, magasba emelve azt. A társközségek képviselői is felsorakoztak ajándékaikkal, amiket az átadás végén elérzékenyülve megköszönt Krisztián Atya, és megígérte, hogy egy hét múlva, az ugodi búcsú eljövetelekor, Szent Péter és Pál Apostolok templomunk védőszentjei napján, már az új miseruhában köszönti a hit iránt elkötelezett híveit.
Csombó György köszöntő beszéde Tonavölgyi Krisztián Atyához, az ünnepi szentmisén.
Nagy szeretettel köszöntjük Krisztián atyát, ezen a szép ünnepen!
Papnak lenni annyi, mint állandóan úton lenni. Az Isten útján. Mi hívők pedig rászorulunk az “útravalóra”, sőt megköszönjük, ha “tarisznyánkba” beletesznek olyan szellemi, lelki táplálékot, amelyet Krisztián atya is minden istentiszteleten tudatosít bennünk, ami figyelmeztet a lényegre: ne felejtsük el, hogy az élet csupán egy híd, amit Isten épített fel nekünk, amelyen végig kell haladnunk, de akarva, akaratlanul, egyszer mindenki eljut a híd másik oldalára. Csak idő kérdése.
Nagy úr az idő, de még nagyobb az idő Ura. Minden napunkat neki kell megköszönnünk, és neki kell számot adni arról, hogyan használtuk fel azt az időt, amelyet tőle kaptunk. Szent Ágoston írja: „Minden idő alkalmas arra, hogy benne Istennek szolgáljunk. Használjuk fel az időt – és az szent idővé válik.”
A mi időnkben, vagyis életünkben vannak olyan események, évfordulók, amelyek különösen is hálaadásra és számadásra indítanak minket. Minden pap életében ilyen alkalom a pappá szentelésének az évfordulója, dupla ünnep, ha ez az évforduló egybeesik a születési dátummal is. Egyházközösségünk főtisztelendő plébánosa, Tornavölgyi Krisztián atya ebben az évben ünnepli pappá szentelésének 10. évfordulóját, valamint születésnapja is most, június végén van. Ebből az alkalomból tisztelettel és szeretettel köszöntjük az Ugodi, a Homokbödögei, a Bakonyszücsi, a Nagygyimóti, a Nagyteveli, valamint az Adászteveli Egyházközségek nevében is és csatlakozunk hálaadásához.
Krisztián atya Veszprémben az Érseki Hittudományi Főiskolán tanult 1998-2003-ig, 2002-ben diakónussá, 2003-ban Veszprémben, a Főszékesegyházban, áldozópappá szentelték. 2003-2006-ig a Veszprémi Árpád-házi Szent Margit Plébánián szolgált, 2006-ban került községünkbe. Hét éve. Ez idő alatt, minden erejével törekedett jobbá tenni, nem csak a kézzel fogható és látható dolgokat, hanem hitéletünk, és lelki világunk széthullott darabjait is összeragasztgatva próbált, és próbál a keresztény úton tartani bennünket, sokszor még papi hivatását is nagy kihívások elé állítva.
Aranyszájú Szent János így ír: „a pap, a földön tölti be ugyan hivatását, de a mennyei hatalmasságokkal egy sorban van. Nem ember, nem angyal, nem arkangyal, se más teremtett hatalom, hanem maga a Vigasztaló rendelte ezt a szolgálatot, és ő is ad erőt, hogy bár testben maradva, de angyali szolgálatot teljesíthessenek.”
Assisi Szent Ferenc a papi méltóságot még az angyalénál is többre tartja, ezért azt mondja testvéreinek: „ha találkoztok egy angyallal és egy pappal, előbb a papot köszöntsétek!
A Hit évében gyakran felidézzük Vianney Szent János életpéldáját, tanításait. A plébánosok védőszentje így beszél a papságról szóló katekézisében:
„A szentség az embert Istenhez emeli. A pap olyan ember, akit Isten minden hatalommal felruház. Elmondhatjuk, hogy minden boldogság, minden kegyelem, minden mennyei ajándék a pap által érkezik el hozzánk. A pap, nem érti meg hivatása nagyságát, míg el nem jut a mennybe. Ha már itt a földön megértené, bele is halna, de nem a félelembe, hanem a szeretetbe!”
Krisztián atya is, jó papként az elmúlt tíz évben tudatosan törekedett arra, hogy amit az Egyház kívánt tőle, azt maradéktalanul teljesítse és Istennek szolgáljon.
Mária, az Egyház Anyja, Péter és Pál apostolok, templomunk védőszentjei, erősítsék meg Őt hitében és papi szolgálatában, kísérjék kitüntetett figyelemmel további egyházi szolgálatát, és adjanak neki hozzá erőt, egészséget, türelmet, és a szentlélek kegyelmét.
Végül Sík Sándor, Zsoltárok könyvének egy részletéből idézek.
De én mindig veled leszek;
megragadtad jobb kezemet
Tanácsoddal nekem utat mutatsz,
s a dicsőségbe majdan befogadsz.
Mert mim van nekem kívüled az égben?
s ha veled vagyok, nem kell a föld nékem.
Testem, szívem bár szétenyésszen:
Isten az én szívem sziklája és mindörökre osztályrészem.
Krisztián atya, ezen a jeles ünnepen Isten áldja, és éltesse sokáig!
Csombó György
[simpleviewer gallery_id=”316″]
