2016. július 18-án, életének 83. évében, szerzetességének 63. és papságának 59. esztendejében elhunyt Borián Tibor piarista szerzetes,tanár a budapesti piarista rendházban. Generációk nőttek fel keze alatt, számtalan diákja tanult tőle magyar nyelvet, történelmet, zenét és emberséget.
Borián Tibor tanár úr temetése augusztus 5-én, pénteken 14.30-kor lesz Budapesten, a Rákoskeresztúri Új Köztemető piarista sírkertjében.
Hajmáskéren, egy Veszprém melletti faluban 1933. november 22-én született Szent Cecília napján, amely kétségkívül meghatározta későbbi vonzódását a muzsikához, különös tekintettel az egyházi zenére. Édesapja a hajmáskéri katonai tábornak volt főhadnagyi rangban orvosa; Tibor atya gyakran emlegette, hogy ágyúszó és katonaság „közt” nevelkedett. A falu általános iskolájában ismerkedett meg a vallással, ministránsként is szolgált itt, majd négy év után a veszprémi Piarista Gimnáziumba jelentkezett. Édesapja és testvérei mind a székesfehérvári cisztereknél tanultak, viszont a háborús események ezt számára már nem tették lehetővé a nagy távolság miatt, amely Fehérvár és Hajmáskér között húzódott, így a közelben fekvő Veszprémre esett a választás. Így került életre szóló kapcsolatba a piarista renddel. Az 1948-as államosításig az itteni piarista gimnáziumba, majd utódiskolájába, a mai Lovassy László Gimnáziumba járt, ahol 1952-ben érettségizett. Már ekkortájt kialakult benne a papi hivatás iránti érdeklődés és vonzalom, amely egyáltalán nem volt idegen a Borián családtól, ahol öten választották ezt a pályát három generáció alatt.
Az államosítást követően az iskola nélkül maradt piaristák ifjúsági pasztorációs tevékenységet folytattak, amely során kapcsolatba került Bulányi György, Török Jenő és Juhász Miklós atyákkal. Érettségi után jelentkezett a rendbe, ahová a helyek korlátozott száma (14 főben maximalizálták) miatt nem jutott be elsőre. Ez időben egyetemre kezdett járni magyar szakra, majd közben 1952-ben beöltözhetett a rendbe. Teológiai tanulmányait hat év alatt végezte el; 1958-ban szentelték pappá, s 1959-ben megkapta magyar-történelem szakos diplomáját is. Mint a legtöbb ifjú piarista ebben az időben, Kecskeméten kezdte meg nevelői pályafutását, ahol nyolc évet töltött. Itt kétszer volt osztályfőnök, majd kollégiumi prefektus, irodavezető. Kecskeméthez kötődik az énekkari munka elkezdése is, annak a szomorú eseménynek folytatásaként, hogy Forrai István piarista, aki zeneakadémiai tanulmányokkal a háta mögött kiváló karvezetői munkát végzett, tragikus hirtelenséggel távozott fiatalon, rákbetegségben. 1960-ban a diákénekkarnak lett a vezetője hét éven át, budapesti áthelyezéséig, ahol tizenegy évig a rendi kispapoknak volt a prefektusa amellett, hogy az iskolában tanított magyart és történelmet. 1972-ben itt is rá bízták a diákénekkar vezetését majd 1976-ban a felnőttekét is Maklári Lajos karnagy halálát követően. Igyekezett a kihívásoknak megfelelni, ezért elvégezte a kántorképzőt, és jeles karvezetőket, zenészeket is megkeresett, hogy tanulhasson tőlük. A kórusnak mintegy negyven művet írtak olyan ismert zeneszerzők, mint Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc, Halmos László, Rosta Ernő. Az énekkarnak számos lemeze is megjelent, amelynek több mint 500 mű szerepelt a repertoárjában a gregorián énekektől, a madrigáloktól a barokk korálokon át a modern művekig.
1976-1979-ig tartományfőnöki asszisztensként és irodavezetőként tevékenykedett, majd budapesti házfőnök és 1985-től a gimnázium igazgatója lett tizenhárom évre. Ezen évek során a 30-40 főt számláló iskolai felnőtt kórust sikerült teljesen megújítania, ahol nem csupán piarista öregdiákok, hanem az aktuális diákok szülei és hozzátartozóik is énekeltek. A Sík Sándor Kamarakórus (Kalazancius Kórus korábban) 65 évig működött, amelynek közel negyven éve az ő vezetéséhez kötődik. 1998-ban Kállay Emil, akkori tartományfőnök áthelyezte Veszprémbe, ahol a Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gyakorlóiskolának három évig Görbe László piarista volt a vezetője, akivel ekkor „helyet cserélt”: ő feljött Budapestre igazgatónak, Borián Tibor pedig lent élt nyolc éven át az egyházmegyei, érseki iskola vezetőjeként, amelyet a piarista iskola egyfajta utódiskolájának tekintettek. A 900 fős iskolacentrum általános iskolát, gimnáziumot és egészségügyi szakiskolát foglalt magába. A 65 évesen vállalt feladat nagy kihívást, számos újdonságot hozott számára. Eddig ugyanis csak középiskolás fiúkkal foglalkozott, itt pedig a hatéves gyerekektől a huszonkét éves felnőttekig fiúk és lányok egyaránt tanultak, mindez kiegészült missziós feladatokkal. „Életem során mindig úgy lettem elöljáró, hogy egy nagyformátumú elöljárót követtem a sorban…úgy érzem, sikerült megfelelnem a magam elé támasztott követelményeknek.” – emlékezett vissza Tibor atya nyolcvanéves születésnapján.
Veszprémben ezen felül a Közoktatási Közalapítványnak, a KÉSZ-nek és a Diákszövetségnek is az elnöke lett, amellett, hogy az iskola pasztorációs felelőseként is dolgozott. 2006-ban, 73 évesen jött vissza Budapestre, ahol pár hónap alatt közel tíz feladatot kapott…2011-ben a szervezete kezdte felmondani a szolgálatot, kórházba került, ezért kevesebbet próbált vállalni. Ennek ellenére Nagyböjtben előfordult, hogy akár öt lelkigyakorlatot is tartott, emellett rendszeresen misézett pl. a Patrona Hungarie Gimnáziumban, a kőbányai Szent György templomban, Biatorbágyon. A Kairosz Kiadónak lektorálási feladatokat végzett, s ellátta a Veszprémi Diákszövetség elnökségi feladatait a KÉSZ-alelnökség mellett, majd a Magyar Piarista Diákszövetségnél a sajtóbizottság elnöke lett, az utolsó tíz évben pedig rendi összekötőjük.
Sík Sándor összes művét Borián Tibor rendezte három kötet alá, lektorálta egyetemi előadásait. A polihisztor szerzetest, irodalmárt és költőt atyai szeretete, műveltsége, és emlékezetes nagyböjti konferenciabeszédei miatt is egyik példaképének tartotta Borián atya. Életútján meghatározó volt Előd István, Benkő Andor, Kincs Lajos tanár urak szelleme és dinamizmusa is.
Legutolsó beszélgetésünkkor megkérdeztem tőle: Mi okoz igazán örömet a számára? Szerényen, csendesen ennyit felelt: „Hogy élhettem, s élek. Az Úr irgalma végig velem volt és megmentett bizonyos dolgoktól.”
Forrás: piarista.hu
