Idén is kapcsolódott a Veszprémi Főegyházmegye a szakrális művészetek hete, az Ars Sacra Fesztivál országos programsorozatához.
A szeptember 20-28-a között rendezett színes művészeti fesztivál ünnepélyes veszprémi megnyitóját a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény az Érseki Palotában tartotta, nagyszámú érdeklődő, művészetbarát jelenlétében. Dr. Mail József érseki helynök prológusával vette kezdetét a rendezvénysorozat, melynek mottóját idén Szent Máté evangéliumából választották: „Ti vagytok a világ világossága”.
A megnyitó gondolatok által a nyolcadik éve visszatérő programsorozat kezdeteire, a 2007-es városmisszió idejére tekinthettünk vissza, amely a fő impulzusokat adta a fesztivál megvalósításához. A szakrális művészet ugyanis eszköz lehet a hit bemutatásában és átadásában, képes arra, hogy kifejezze a láthatón túli valóság mélységét, és segít közel kerülni az igazi értékekhez. Idővel több művészeti ág jelenlétével bővült a rendezvénysorozat, s ma már határon túli művészek, művészeti csoportok is részt vesznek előadásaikkal. Sok helyen az ökumené jegyében szerveződik a fesztivál. A rendezvények értékmentő, értékteremtő és értékeket tudatosító szerepe ma különösen jelentős, hiszen egyfajta érdektelenség veszi körül napjainkban az igazi művészetet, mutatott rá az érseki helynök. Az emberi természet gyengeségeire alapozott új világrend a hármas kísértés – test, hatalom, dicsőség – jegyében azt hiszi, hogy a vallás, a szakrális szépség helyébe léphet. Pedig ha igazi művészetről van szó, a szépség kategóriája kikerülhetetlen, emelte ki. Minden, amit Isten alkotott, jó. A szépség a látható jó megjelenése. Végül Mail József érseki helynök irodalmi, zenei, képzőművészeti példákkal illusztrálta mindazt, amit a szakrális művészet hozzáadott és hozzáad ma is az emberi lélek felemeléséhez.
A megnyitó után emlékkonferencia következett Udvardi Erzsébet Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész tiszteletére, akinek ez évben tematikus tárlatát nyitotta meg a Gyűjtemény az Érseki Palotában. Méltó, hogy az előadók, emlékezők felidézzék a szakrális művészet egyik legjelesebb képviselője, a „fény festője” művészetét, személyiségét, találkozásaikat az alkotóval, elemezve és értékelve rendkívül gazdag munkásságát, mondta Udvarhelyi Erzsébet, a Gyűjtemény igazgatója.
Dr. Korzenszky Richárd tihanyi perjel a szakralitás, a szakrális művészet fogalmáról, témáiról, illetve ezeknek az ember életében betöltött szerepéről szólt. Az ember a szó legigazibb értelmében érzéki lény, mondta, a látás, hallás, tapintás, ízlelés révén szerzi információit a világról. A művészetek saját eszközeikkel ugyan minden típusú érzékelést nem tesznek lehetővé, de képesek mégis, hogy szinte valóságosan felidézzék az egyébként csak érzékszervekkel felfogható impulzusokat a világból, sőt benső, érzékszervekkel nem fogható lelki üzenetek közvetítésére is alkalmasak. A közvélekedéssel ellentétben a szakrális alkotás témája nem feltétlenül vallási, bibliai esemény, mutatott rá. Udvardi Erzsébet alkotásai közül számára a két legkedvesebb kép a művésznő Rianás és Földi utunk című festménye, mondta, melyek a balatoni jég hasadását, illetve az emberi élet küzdelmes útját villantják fel, s bár egyik sem vallásos témájú, mégis mélységesen szakrális sugárzású. A szakralitás azt jelenti ugyanis, hogy az alkotás arról beszél, ami a dolgok mélyén van. Vagyis Istenre utal, amint Ady is írja: „Az Isten van valamiként: /
Minden Gondolatnak alján…”.
Kratochwill Mimi művészettörténész, aki igen közeli, baráti, lelki kapcsolatban is állt Udvardi Erzsébettel, felidézte az alkotó munkásságát, találkozásaik, beszélgetéseik élményét. A művésznő kis vidéki, bajai lányként ült a képzőművészeti főiskola padjába, s Bernáth Aurél fedezte fel különös tehetségét, első kiállítását is ő nyitotta meg. Frissen végzett főiskolásként érkezett a Balaton partjára, ahol több mint ötven évig élt, alkotott. Kiemelte, hogy a tehetséges kezdő festő nem félt attól, hogy vidéken telepedjen le, a már akkor is Budapest-centrikus országban, s a tó mellett teljesítette ki művészetét. Kezdettől kereste a balatoni szikrázó fények megfestésének legkifejezőbb módjait, majd rátalált az ezüst és az arany használatának lehetőségeire, s képeinek szakrális sugárzásával egyedi művészeti stílust teremtett meg. Sajnálatos, mutatott rá a művészettörténész, hogy a Balaton mellett készült alkotásaiból még nem készülhetett el egy gyűjteményes értékfelmutató kötet, s egyházművészeti munkásságának méltó elismerése is még várat magára. Remélhetőleg a rokonsága révén nemrég létrehívott Udvardi Erzsébet Művészeti Alapítványon keresztül ezek a szent adósságok – ha posztumusz is – a közeljövőben pótolhatóak lesznek.
A konferencián Petánovics Katalin néprajzkutató, művészettörténész, aki a keszthelyi Balaton Múzeumban rendezte Udvardi Erzsébet kiállításait, emlékezett találkozásaira a művésznővel és férjével, az író Tamás Istvánnal. Kettejük házasságát igazi alkotói összhang jellemezte, mondta. Egymásnak első kritikusai is voltak. Életük összeforrott, ennek lenyomata Tamás István több kötete is, amelyet a művésznő illusztrált. Udvardi Erzsébet a festést nem kényszernek, nem fáradságnak tekintette, hanem boldogságnak. Mindig dolgozott, nem voltak alkotói válságai, szent szolgálatot teljesített örömmel.
Gopcsa Katalin művészettörténész, aki a Veszprém Televízió számára több interjút készített a művésznővel, az alkotás intim titkaiba is bepillantást nyújtott a konferencián, egyik művésznővel készült interjújának vetítésével.
Toldi Éva tanár, újságíró a művésznő egészen különös, sajátos ábrázolásmódjáról szólt, képein az elmosódott, foltszerű tekintetek, az „arctalan arcok” szerepéről, szakrális szimbolikájáról. Az Utolsó vacsora témáját megjelenítő festményén pedig szemléltette azt az egészen különleges kifejezési módot, ahogy az alkotó az apostolok belső, lelki, önvizsgáló kontaktusát ábrázolta az Úrral. Udvardi Erzsébet festészete Úrfelmutatás, mutatott rá. A Láthatatlant emeli képei fókuszába, aranyaival, ezüstjeivel az Ég felé nyitja meg a képek kapuját, arra az Örök hazára, amelyhez valamennyien úton vagyunk.
Az emlékkonferencia zárásaként Mohai Gábor előadóművész felolvasta dr. Barsi Balázs ferences atya elmélkedéseit az Udvardi Erzsébet festette sümegcsehi kápolna liturgikus terében látható szakrális festményekről.
A konferencián elhangzott Nagy Gáspár A Fény megérkezik című verse, melyet a költő a művésznő siófoki tárlatához írt, valamint Udvardi Erzsébet „Apámmal kézenfogva – emléktöredékek” című írása és Bernáth Aurél 1974. évi megnyitó beszéde a művésznő budapesti kiállításán a Csók István Galériában. Hangfelvételről közreműködött Sinkovits Imre színművész Arany János A walesi bárdok című balladájának tolmácsolásával, Udvardi Erzsébet versillusztrációihoz kapcsolódva.
Budai Éva
[simpleviewer gallery_id=”632″]
