Boldog XXIII. János és Boldog II. János Pál pápa közelgő április 27-i római kanonizációjának alkalmából fotókiállítás nyílt április 11-én Veszprémben a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény rendezésében „Történelmet írtak – II. János Pál és XXIII. János az életszentség útján” címmel.
A 20. század két legnagyobb formátumú egyházfője, Boldog XXIII. János és Boldog II. János Pál közelgő április 27-i római kanonizációjának alkalmából rendezett kiállítást a veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény. Az egyházfők életét, munkásságát bemutató, személyiségét is megelevenítő reprezentatív fotó- és festménytárlat április 11-én nyílt meg a Szent Imre Piarista és Helyőrségi templomban.A kiállítás anyagát az MTI és az MTVA (Médiaszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alap) fotóarchívumának támogatásával és Piotr Jantos krakkói fotóművész gyűjteményéből állította össze a múzeum. A kiállításon Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész II. János Pál pápát idéző alkotásai is láthatóak.Udvarhelyi Erzsébet, a Gyűjtemény igazgatója és a kiállítás kurátora elmondta: céljuk volt, hogy emléket állítsanak és tisztelegjenek a 20. század két legjelesebb pápája előtt, akik befolyásolói és alakítói voltak az emberiség történetének és az Egyház újra-evangelizációs törekvésének. A Gyűjtemény igazgatója kiemelte, hogy XXIII. János Pacem in terris! kezdetű enciklikájában egy szétszakadt világban a békéről és a párbeszédről beszélt. És ahogy II. János Pál mondta róla: „meggyújtotta annak a hőn óhajtott vágynak a lángját, hogy az emberek a föld minden részén biztonságban, igazságosságban és a jövőbe vetett reménnyel éljenek.” A békéhez vezető út első lépcsőfokaként az emberi jogok tiszteletben tartását kérte. II. János Pál pápa – aki a kelet-európai rendszerváltás alakítója és beteljesítője volt – úgy vélte, hogy XXIII. János indította el azt a fajta morális gondolkodást, hogy az államférfiak kötelességüknek érezzék az emberi jogok tiszteletben tartását és ennek köszönhető az a gondolkodásmód, amely 1989-ben lehetővé tette a kommunista rendszer erőszakmentes leváltását.Ünnepélyes köszöntőjében Pach Ferenc az MTI társadalmi és nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója a pápák diplomáciai szolgálatairól beszélt személyes médiaszolgálati tapasztalatai alapján – akkor kezdődött külpolitikai újságírói munkássága, amikor II. János Pált pápává választották. Nyolcvan fotó látható a kiállításon meghatározott tematikus rendszerben – mondta. II. János Pál karizmatikus egyéniségével, újfajta pápai szolgálatával – amelyben döntő szerep jutott a pápalátogatásoknak a világ minden vidékén – felhívta a figyelmet a Katolikus Egyház szerepére a diplomáciai életben. Munkássága nyomán a Vatikán szerepe, helyzete, Kelet-Európában betöltött jelentősége megváltozott. Mivel ő is kelet-európai származású volt, rendkívüli hatást tudott gyakorolni e térség népeire, politikájára, politikusaira, s ezzel elősegítette és alakította a kelet-európai rendszerváltást. II. János Pál globális méretekben gondolkodott, 104 zarándoklatot tett 129 országban, s ez egészen különbözött attól a pápai szolgálati hitvallástól, mint amit a korábbi egyházfők képviseltek. Fontosnak tartotta, hogy minél több embert mozgósítson, megfogalmazzon olyan kérdéseket, amelyekről korábban sem pápák, sem politikusok addig nem beszéltek. Egészen új módon fogalmazta meg a gazdag és a szegény országok közötti ellentéteket, illetve azok feloldásának lehetőségét. Új módon szólt szegények és gazdagok súlyos ellentéteiről, a szociális problémákról.

Márfi Gyula érsek gratulált a gyűjtemény reprezentatív kiállításához, amely megidézi a két pápa korszakalkotó, korszaknyitó személyiségét. Egyúttal köszönetét fejezte ki a MTI/MTVA-nak a támogatásért, amellyel a tárlat létrejöttét segítették. XXIII. Jánossal nem találkozott soha, mondta, de sokat olvasott róla és filmeket is látott életéről. Kispap volt még, amikor „A jó pápa” – „Il papa buono”, ahogy az olaszok hívták – meghalt. Már papnövendékként is megérezte egyházfői jelentőségét és főként az általa elindított II. Vatikáni Zsinat egyháztörténelmet alakító erejét. Kezdetben mély válságot élt át a Központi Papnevelő Intézetben és a Hittudományi Akadémián – vallotta meg. Papnövendékként ugyanis skolasztikus filozófiát és teológiát tanult, amely rendkívül tudományos volt, de kezdettől az volt az érzése, hogy a mai emberek kérdéseire ez a filozófia semmilyen választ nem ad. Amikor elkezdődött a Zsinat, örömmel tapasztalta, hogy az Egyház kimondottan azt a célt tűzte ki maga elé, hogy válaszoljon a mai kor és a ma embereinek égető kérdéseire. XXIII. János utóda, II. János Pál is hasonlóan karizmatikus személyiség volt, rendkívül széles látókörű. Más vallásokkal is kereste a dialógust, az „aggiornamento” (a nyitás, „a mai naphoz igazodás” teológiájának) megfogalmazója volt – emelte ki. Majd felidézte érdekes és emlékezetes találkozásait a pápával. Több ízben koncelebrált és egy alkalommal négyszemközt is hosszabban beszélgethetett vele – mondta. A pápa tudta, hogy Mindszenty magyar bíboros és veszprémi püspök is volt, hihetetlen memóriája volt, magyarul köszöntötte az ad limina látogatásra érkezett magyar püspököket.

Gárdonyi Máté egyháztörténész, főiskolai tanár párhuzamot vont a két pápa élete, munkássága, enciklikái, könyveinek lelkisége, teológiai, morális tanításai között. Mindketten példaadóan jártak előttünk vallásosságban, morális életvitelben is – mutatott rá. XXIII. Jánosnak ifjúkori naplóját és II. János Pálnak ifjúkorában írt színdarabjait nem kellett visszavonnia, mert azokból ugyanaz a keresztény humanizmus áradt, mint a pápai megnyilatkozásokból – emlékeztetett a veszprémi Érseki és Hittudományi Főiskola oktatója. Ifjúkori alkotásaik megelőlegezték későbbi könyveik, pápai enciklikáik, főpásztori buzdításaik üzenetét. Kiemelte, hogy XXIII. János bár rövid ideig volt pápa, mégis enciklikája, a Pacem in terris meghatározó jelentőségű a világegyház történetében. XXIII: Jánosnál meghatározó volt mély vallásosságban eltöltött gyermekkora. II. János Pál későbbi gondolkodását pedig ifjúkora határozta meg, a háborús viszonyok és hogy egy megalázott nép fiaként élte át a háborút. Ez a fajta érzékenység a hátrányt szenvedők iránt mindig jellemezte.

Az egyháztörténész II. János Pál utolsó hónapjairól is beszélt, amikor János Pál arca egy szenvedő ember arca volt, és így tett tanúságot a szenvedés misztériumáról, az emberi méltóságról.

A megnyitón közreműködött a Veszprémi Bazilika Szent Mihály Kórusa Zsilinszky Cecília vezényletével. A kiállítás 2014. június 30-ig hétfő kivételével minden nap ingyenesen látogatható a veszprémi piarista templomban.

 Toldi Éva

[simpleviewer gallery_id=”519″]

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »