2012 nyarán a Magyar Tudományos Akadémia „Lendület” elnevezésű programjának keretében Pálffy Géza vezetése alatt egy kutatócsoport kezdte meg a működését, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy feldolgozza a Szent Korona, az uralkodói jelképek és a koronázások történetét a mohácsi vésztől egészen az 1916. évi koronázásig. A kutatócsoportnak 14 belső és több tucat külső munkatársa van a különböző szakterületekről: többek között művészettörténész, numizmata, történész-filológus tagjai is vannak.
A KÉSZ veszprémi csoportjának meghívására Pálffy Géza, a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője, az MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója, Új kutatási eredmények a Szent Koronáról címmel tartott előadást január 19-én a Padányi gimnáziumban.
A veszprémi születésű, egykori lovassys diák, a Szent Korona és a koronázási tárgyak kalandos útjának magyarországi és nemzetközi helyszínei közül nem mulasztotta el megemlíteni a koronához kapcsolódó veszprémi emlékhelyeket és eseményeket sem. Mivel a királynék koronázásának joga a mindenkori veszprémi püspököt illette, kitért a királynék koronázásának módjára is. Megtudhattuk, hogy ezen alkalmakkor négy koronára volt szükség.
Kutatásaik során elsősorban olyan kérdésekre keresett választ, hogy mikor keletkezett és kihez köthető a Szent Korona első hiteles ábrázolása, hol található a legkorábbi szentkoronás magyar országzászló, mikor ferdülhetett el a korona keresztje, melyek voltak a koronázó-városaink. Számos félreértés tisztázását segítheti elő ezen kérdések megválaszolása, és a Szent Korona átfogó történetének megírásához elengedhetetlenül szükséges.
A tévhitekkel ellentétben a Szent Korona első hiteles ábrázolása nem a Fugger Krónikából való, hanem Clemens Jäger augsburgi városi történetírónak a Habsburg család története című munkájában jelent meg, és bizonyosan a 1553-tól 1561-ig tartó időszakban készült, Hans Sebald Lautensack munkája. A koronás címer első ábrázolása pedig 1618-ból maradt fenn azon a zászlón, amelyet Esterházy Miklós vitt Ferdinánd koronázásakor, s amelyet jelenleg Fraknón őriznek.
Megtudhattuk, hogy a kereszt elferdülése egy sérülésnek tulajdonítható, amelyet a koronatartó láda felfeszítése során a 17. században szenvedett el.
A három korábban ismert koronázó-városon kívül kutatásaik során felderítették Sopront, ahol háromszor történt koronázás. Erről a kutatásról könyv is született A szent Korona Sopronban címmel.
Pálffy Géza felhívta a figyelmet arra, hogy a Szent Koronához számos tévhit és legenda kapcsolódik, és sokan fantasztikus elméleteket szőttek köréje, amelyeket fenntartással kell fogadnunk. A Szent Korona a magyar állam szuverenitásának és a Szent István-i államiságnak a legfőbb szimbóluma, s éppen ezért méltó, hogy csak felelősségteljes tudományos módszerekkel foglalkozzunk vele.
Demény Anna
