A Nyári Orgonavarázs második estjén a Recercare Régizenei műhely műsorának örülhetett a másfélszáz főnyi közönség a Margit templomban július 17-én az esti mise után. A program a középkor és a reneszánsz XII-XVI. századig terjedő időszakát öleli fel. A spanyol és francia zarándokénekek, gyászdalok, szerelmes olyan vitalitással, átérzéssel szólaltak meg, hogy a sokak által szinte puszta régészeti emléknek tekintett muzsika megtelt azzal a tartalommal, mellyel egykor megszületett. Valósággal ott éreztük magunkat a kolostor kerengőjében, a palota ebédlőtermében, a templomban, ahol az örök aktuális misztérium, öröm és fájdalom éneke által szólalnak meg az ember lelkének legelemibb érzelmei. Machaut, Ortiz, Tritonius, Encina és mások koruk géniuszai, műveik megszólaltatása mégis megannyi akadályba ütközik: egészen más énektechnika, mára jórészt hírből ismert ill. középkori ábrázolásokon látott hangszerek szükségesek hiteles megszólaltatásukhoz. A Nagy Csaba vezette együttes hangszerei – reneszánsz hárfa, viola da gamba, reneszánsz dobok nem vonultatnak fel ugyan teljes arzenált, de hangjuk bársonyos zengése lényegesen alkalmasabb a lélek intimitásának megszólaltatására, mint későbbi harsány utódaik. Király Nóra, Suda Magdolna és Vikmann Pál külön-külön és együtt is páratlan éneklésbeli egységet mutattak, mely tökéletes harmóniában hangzott Kallai Nóra viola da gambájával, Király Nóra hárfájával, Sipos Csaba dobjaival. Különleges színfoltja volt az estnek, hogy Kovács Előd az egyes énekeket bevezető ütemek halk ismételgetése alatt, abból mintegy kiemelkedve, magyarul is felolvasta az énekek szövegét.
Rostetter Szilveszter
