A katolikus, református és evangélikus egyház képviselői, valamint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei és munkatársai fogadták május 11-én az együttérzés szobrát, az alkotás országjáró körútja második állomásán, Veszprémben, az evangélikus templom előtt, a sétálóutcán.

„Ismerjük, hogy a város lakói mennyire szolidárisak, segítőkészek, amikor az elesett emberek segítéséről, egy jó ügy támogatásáról van szó. Éppen ezért nem is volt kérdés, hogy a »Hajléktalan Jézus« szobor körútja egyik állomásának Veszprémnek kell lennie” – mondta köszöntőjében Szaller Péter, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat hajléktalanellátó intézményeinek vezetője.

A Veszprémi Érsekség nevében Takáts István érseki kancellár mondott beszédet. „Hányszor láttam már ezt a mozdulatot: a fejre húzott ócska plédet, és megláttam-e alatta a szenvedőt? – tette fel a kérdést. – Krisztus azt mondta, amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek. Ha ez így van, akkor a hozzá vezető legrövidebb út éppen a másik ember.” Nem vagyunk eszköztelenek a bajokkal szemben, hiszen Krisztus ránk hagyta érintésének erejét, mert fontos volt számára, hogy megérintse a vakot, a bénát, a leprást – hívta fel a figyelmet Takáts István. Jézus érintésével megtanít minket a részvét erejére. „Igaz az a mondás, hogy legnagyobb bűneink nem gonoszságból fakadnak, hanem a mulasztásból. Hány elmaradt ölelés, bátorítás, mosoly miatt lesz szürkébb, élhetetlenebb az életünk? A részvét és az irgalom megtanít minket a jóság világformáló erejére.” Végül arra mutatott rá az érseki kancellár, érdemes elmélkedni azon, hogy „a szeretethez és a jósághoz is bátorság kell, a közönyhöz viszont nem. Kívánom, hogy a mai találkozás segítsen a Krisztushoz vezető legrövidebb utat, a szeretetre éhes másik embert megtalálni. Gyógyítani a világot a részvét erejével, és bátornak lenni a jót választva, cselekvő, szolgáló szeretetet élve.”

A református egyház képviseletében Závodi Zsuzsanna lelkész szólt a sétálóutcában összegyűlt érdeklődőkhöz: „Jó helyre került a szobor egy templom és egy üzletsor közé. Jézus is ott ül az önátadás és a sikerorientáltság között.” Ha Jézusra nézünk, megtanulunk bűntudat nélkül cselekedni. Ha rátekintünk, akkor nem gondoljuk, hogy a hit és tiszta ruha vásárlása szemben áll egymással. Jézus összeköti a fizikai és a lelki otthon igényét, hogy mi is lelki otthont tudjunk adni mások számára is. „Az emberséges szeretet nem a kirakatot és a ruhát vagy a másik mobiltelefonját nézi, hanem rátalál a belső gazdagságra, ami mindig a szívből származik” – mondta a református lelkész.

Az ünnepségen elmondott beszédében Isó Zoltán evangélikus lelkész arra mutatott rá, hogy a hajléktalan Jézus szobra emberlétünk alapvető tulajdonságára irányítja a figyelmet: mindannyian hajléktalanok vagyunk, és az igazi örömhír, hogy Jézus ebbe az emberlétbe hajolt bele és vállalta ezt a hajléktalanságot. „Az életét áldozta oda, hogy nekünk, akik benne bízunk, örök hajlékunk legyen. Éppen ezért segítsük, erősítsük egymást a hitben, a szeretet odahajló mozdulatában, hogy mindannyian együtt tudjuk járni az örök hazába vivő utat” – fogalmazott.

„Nem véletlenül nincsen ennek a szobornak még mindig otthona Budapesten. Nehéz feladat befogadni egy ilyen szobrot. Provokatív. Nehéz. Súlyra is és érzésre is nehéz ez a szobor” – mondta köszöntőjében a szeretetszolgálat alelnöke, Vecsei Miklós, aki hozzátette, mindannyiunknak nehéz, mert „amikor a templomban egy pap vagy lelkész szépen beszél, akkor a koldus Lázár is olyan közeli a sebeivel, a kutyájával, még meg is könnyezzük. Ám amikor kijövünk a templomból, a lépcsőn undorító sebbel ül valaki, kicsit félünk a kutyájától, és megbotránkozunk az alkoholizmusán. Ezért nehéz ez a szobor. Huszonhét éve foglalkozom hajléktalan emberekkel, és bevallom, hogy a tehetetlenségtől összeszorul a kezem, és néha a szívem is. Mert nem olyan egyszerű feltenni magunknak a kérdést, hogy »Tényleg te vagy az, Uram?« És az a jóléti páholy, ahol mi élünk, borzasztó távolságra van attól a világtól, amit Jézus bemutat nekünk. Itt, ebben a szoborban is.” A szeretetszolgálat alelnöke hozzátette, az alkotás előtt gondolkodva rádöbbenhet az ember, mennyire hosszú az út embertől emberig, de újra és újra el kell indulni egymás felé. Beszéde végén Vecsei Miklós részletet olvasott fel Lackfi János verséből, melyet a hajléktalan Jézus szobra ihletett.

A Veszprémi Petőfi Színház színművésze, Terescsik Eszter Dsida Jenő Az utcaseprő című versét mondta el, majd a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pápai csoportjának önkéntese, Csillagné Bíró Katalin néptáncoktató énekelt.

A mű a kanadai hiperrealista szobrász, Timothy P. Schmalz alkotása. 2013 novemberében a Szent Péter téren tartott egyik általános kihallgatáson a művész lehetőséget kapott, hogy bemutassa Ferenc pápának a hajléktalan Jézus szobrának kisméretű másolatát. Az alkotás bronzból készült első példányát a torontói Regis College épületénél, a kanadai jezsuiták teológiai fakultásánál állították fel. Másolatai azóta eljutottak a világ különböző részeire: Ausztráliába, Kubába, Indiába, Írországba, Spanyolországba és az Egyesült Államok több városába. Az együttérzés szobra a Vatikánban a Szent Egyed-udvarban, az Apostoli Alamizsnahivatal bejáratánál látható.

A szobor először Budapesten a Horváth Mihály téri Szent József-templom előtt volt először látható. A ideiglenesen elhelyezett alkotást Erdő Péter bíboros, prímás áldotta meg április 11-én. Ezt követően országjárásra indult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében. 

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »